Parajdi gyógyfürdő története - forrás Sóbánya oldala

A meleg sóstavak a XVII – XVIII. században Erdély egyik ismert gyógyfürdőjévé tették Parajdot. Az ősi Parajd-fürdő első írásos említése 1715-ből maradt fenn. Bányai János 1769-re teszi Parajd-fürdő első említését, de a Szádeczki Lajos által közölt Halmágyi István naplójának csak a végén, az id. Halmágyi István életéről írt részében találkozunk a parajdi sós vizek említésével.

Az első kiépített sósfürdőt Felméri Károly bányaorvos kezdeményezésére létesítették, a XIX. század utolsó éveiben, a József-bánya közelében, elsősorban a sóbánya alkalmazottai részére. A sósvizet a József-bánya kútjából nyerte, ahonnan váltásban két-két ember merte a vizet a medencébe. A bányászok kezdetben nem szívesen vetkőztek le a közös fürdéshez, ezért a medencét teljesen körbeépítették a vetkőző kabinokkal. Ezt a fürdőt egy 1928-ban készült fényképről lehet azonosítani. A fotót, más képekkel együtt Stein Izsák, helybeli kereskedő árúsította. A sósfürdőt fapalló kötötte össze a Korond-patakával, ahol a fürdővendégek lemoshatták a sót testükről. Végül a József-bányai fürdőt a Korond vizének egy áradása tette használhatatlanná.

Később, a kis – 16 m2-es – deszkával bélelt fürdőmedencét 1932-re készítették el, ezt az évet tekinthetjük tehát a modern parajdi sósfürdő keletkezésének. A 4x4 m-es medence széleire három vetközőfülkét építettek fából. Ez a kis sósfürdő vizét az Erzsébet-bányából kapta, ahonnan egy favályún át vezették a medencébe. Ez úgy történt, hogy Fábián Dénes egy puliszkafőző üsttel merte a favályúba a vizet, mely szabályos lüktetésekkel folydolgált a medence irányába. Az akkori főmérnök - Trîmbiţaş Ion bányamérnök – 1935-ban kutat ásatott az Erzsébet-bánya fölé, azzal a céllal, hogy több talajvizet nyerjenek és ezzel az Erzsébet-kamrába beszivárgó több víz révén növelje a sósfürdő ellátását. 1935-36 –ban ásták ki a jelenlegi medence helyét, ezt ki is kövezték, de a bányából nyert sósvíz már nem tudta táplálni. Ekkor a főmérnök elfalaztatta a bányabejáratot, meggyűjtve a sósvizet a nyári hónapokra. 1938-ban a felgyűlt tömény sósvíz nyomására a falazás átszakadt, és utat nyitott a sós-áradatnak mely elöntötte a bányairodákat, két lakóházat és iszappal töltötte meg a kerámiaüzem (helyi nevén: bubagyár) udvarát. A Küküllőbe jútva, a sósvíz több kilométer hosszban kiírtotta a halállományt is.
Tovább sem nyugodva, Trîmbiţaş Ion felrobbantotta az Erzsébet-bányát, egyes vélemények szerint szintén azért, hogy a sósvíz hozamát növelje. Rövid időre megoldódott a fürdő vízellátása, de a keletkezett aktív víznyelő ma is gondot okoz a környezetének.

Később a parajdi sósfürdő ismertebbé vált a csúzos, köszvényes és reumatikus betegségben szenvedők által. A parajdi termálvizet, amely először 1949-ben tört fel a 401-es kutatófúrásból, a Harom-hegy lábánál, eleinte a kút melletti ülepítő-medencébe terelték. Itt fedezték fel gyógyhatását, mindenféle reumás és csúzos betegségben szenvedők, és a fürdözők száma rohamosan nőni kezdett. Az erősen koncentrált, hipertermális (1028-1128 méterek közötti mélységből buzog fel) sósvíz eleinte 600C-os hőmérsékleten jelenkezett, és jódos, brómos, alkálifémes, enyhén bikarbonátos összetétele, kőolajos (naftás) szaga, és enyhe rádióaktivítása, különleges, egyedi jelleget mutatott az eddig ismert sósfürdők körében. Kísérőgázai között jelentős mennyiségben található metán, etán és széndioxid.

A fürdőkúrák esetében a sugárforrás a szervezeten kívül van, hatásai nagymértékben függnek a sugárdózistól, ennek időbeni eloszlásától, a sugárzás típusától és az élőszövet sugárérzékenységétől. Gyengébb sugárdózis hatására a szervezet biológiai egyensúlyában kedvező átalakulások léphetnek fel, különösen akkor ha a besugárzásokat megfelelő kihagyásokkal alkalmazzák. A gyenge besugárzások hatására intenzívebb a sejtek anyagcseréje és megnövekedhet a szervezet ellenállóképessége. Igy a besugárzás mintegy segíti a szervezetet, hogy saját maga győzze le a legkülönbözőbb betegségeket. E hatásokon alapszik a rádióaktív vizekkel, vagy mofettagázokkal való gyógykezelés.

A parajdi termálvizet előszőr az eredeti, fúrás-folyadék ülepítő medencéjébe terelték, és ezt használták a fürdőzők is. A vízből lerakódó, jellegzetes szagú fekete iszappal kenegették fájó, reumás testrészeiket. 1950-ben a termálvizes forráskút fölé 12 kádas, két vetkőző és pihenőszobás fürdőépületet emeltek. 1952-ben strandot nyitottak a termálforrástól mintegy 50 méterre. 1955-ben a 401-es kutatófúrás termálvizét hatalmas betontartályba terelték és onnan szabadeséssel elvezették mintegy két kilométeres csövön, a már említett régi strandfürdőig. A Haromalji kádfürdő 1961-ig működött, ekkor a vízhozam csökkenése miatt lebontották. A jelenlegi meleg kádfürdő épületét a bánya melletti strandfürdő közelében 1965-66 –ban építették fel, eleinte 6 káddal, Telegdy Károly, akkori bányaigazgató elgondolása szerint.

A parajdi termálfürdő sohasem érte el a korondi fürdő népszerűségét, de a kommunizmus évei alatt egy fontos gyógy- és üdülőhelye lett a gyógyúlni, nyaralni vágyó polgároknak. A hidrotermális strand és kádfürdő az 1960-as évek alatt virágzott fel, vasárnaponként a sóbánya fúvószenekara szórakoztatta a fürdővendégeket.

A kutatófúrásból származó sós-termálvíz hozama azonban 10,4 l/mp. - ről (1952-ben) lassan apadni kezdett 0,4 l/mp. - re (1990-ben) és ezzel egyidőben, a hőmérséklete is lecsökkent 39 0C-ra. Sajnos a folyamat nem állt meg, 1992-re a termálvíz hozama annyira elapadt (0,01 l/mp. - re), hogy a sós termálfürdő működtetéséhez már nem volt elegendő, emiatt a sóbányába beszivárgó és onnan rendszeresen kiemelt, közel telített sós vízzel kellett kiegészíteni a fürdő vízellátását.

Sós gyógyfürdő: Már Orbán Balázs is észrevette, hogy Erdély 800 sósforrásából 129 Parajd vidékén fakad fel. A parajdi termálvizet, amely először 1949-ben tört fel a 401-es kutatófúrásból, a Harom-hegy lábánál, eleinte a kút melletti ülepítő-medencébe terelték. Itt fedezték fel gyógyhatását a reumás és csúzos betegségben szenvedők, és a fürdőzők száma rohamosan nőni kezdett. Gyógyhatásának felhasználására épült 1952-ben a parajdi termálvizes sósfürdő, amely lényegesen hozzájárult a vidék geológiai potenciáljának hasznosításához. A fürdő helyét (a jelenlegit), és kiépítését Telegdy Károly, akkori bányaigazgató szorgalmazta és vitte véghez, ehhez a sósvizet mintegy két kilométeres csövön vezették fel az új bányatelep közelébe. Sajnos 1992-re a termálvíz hozama annyira elapadt, hogy a sósfürdő működtetéséhez már nem volt elegendő, emiatt a sóbányába beszivárgó és onnan rendszeresen kiemelt sós vízzel kellett kiegészíteni a fürdő vízellátását. Jelenleg kizárólag csak a bányából kiszivattyúzott tiszta sósvízzel táplálják a kádas fürdőket és a szabadtéri strandot.

2012-ben teljesen lebontották a parajdi fürdőt és

2013 őszén elkezdődött a sósfürdő újjáépítése a parajdi sóbánya finanszírozásával. 2014 nyarára elkészült az ország legmodernebb szabadtéri sósfürdője, feszített víztűkörrel és vízforgató szűrőrendszerrel. Az új sósfürdőt megrohamozták a fürdővendégek és 2014-ben egy nagyon jó szezont zárt a fürdő létesítménye.

Jelenleg kizárólag csak a sóbányából kiszívattyúzott tiszta sósvízzel táplálják a szabadtéri strandot. Ennek a sósvíznek, a föld alatti sókamrában való hosszas tárolása során, oly nagy lesz a konyhasó-koncentrációja! (az oldat szinte a telítettség határán van), hogy a fürdővendégek parafadugóként lebegnek a felszínén és szinte képtelen vállalkozásnak tűnik az egyszerű úszás is. Az erős sósoldat gyógyhatása és a koncentráltságának környékbeli ritkasága évről évre több fürdővendéget, és gyógyúlni vágyó beteget csalogat a parajdi sósfürdőre. Az erősen koncentrált sósoldat, a medencében enyhe helioterm hatás alá kerül és a szovátai Medve-tóhoz hasonlóan, a nap melegétől felmelegszik és termikusan rétegződik. Ez azt jelenti, hogy 0,5 – 1,2 m mélységben találhatóak a legmelegebb vízrétegek, ez napközben a fürdőzők hatására összekeveredik és egy kellemesen langyos vízhőmérsékletet eredményez. Mivel a sósoldatnak jóval nagyobb a hőinerciája (hőtározó képességének a megőrzése) mint az édesvíznek, egy-két esős nap után sem hűl le a medencében lévő hatalmas víztömeg.

Ami a sósvíz gyógyhatását illeti, a következő betegségek, vagy tünetek esetében javallott (dr. Fazakas Emese elemzései alapján):

• degeneratív izületi megbetegedések (csontkinövések, csípőizületi és térdizületi porckopásos esetek),
• poliartikuláris reumás betegségek (az izületek és lágy részek - izom, inszalag, izületi tok, csonthártya, kötőszövet - reumás megbetegedései esetében),
• másodlagos myo-arthropathiák,
• esszenciális artériális hipertónia I. stádiuma (neurogén stádium), a neuro-vegetatív tónus egyensúlyának a helyreállításával stabilizálja az ingadozó vérnyomásértékeket,
• funkcionális perifériás artériális és vénás keringési zavarok (pl. a Raynaud-szindróma, erythrocyanosis esetében), a sósoldat értágító hatású, ezáltal javítja a szövetek vérellátását, megelőzi a fekély kialakulását, a fájdalom és bizsergés szubjektív érzése csökken, a bőr elszíneződése szűnik,
• baleset vagy műtét utáni maradványtünetek esetében (ütés, zúzódás, törés, húzódás),
• neuro-vegetatív disztónia (a sósvíz szorongásoldó, nyugtató hatású, a lelki egyensúly helyrebillentésében jelentős szerepe van),
• perifériás idegrendszeri kórképek (járványos gyermekbénulás, sclerosis multiplex, lupus erythematosus, vagy baleset utáni perifériás részleges idegbénulás, ami izomsorvadással társul - a sérült végtag fürdetése javítja a vérkeringést, növeli az izomtömeget, az izomerőt fokozza és fékezi vagy megelőzi a sorvadást),
• dermatózisok (psoriazis, a krónikus ekcéma száraz formája - nyílt seb nélkül -, a hipercheratozist megszünteti, az ép szövet hámosítását elősegíti, a hipercheratotikus részt felpuhítja és ezáltal a helyi specifikus gyulladáscsökkentő kenőcsök hatása érvényesülni tud),
• kismedencei gyulladásos kórképek (nőgyógyászati-urológiai gyulladás után, vagy műtéti beavatkozás utáni, heges-összenövéses állapotok esetén, gyulladáscsökkentő hatású).
  
  Ellenjavallatok:
• magas vérnyomás II-III-ik stádiumában,
• szív-máj és vese-elégtelenségeknél (insuficientia cordis-heparis-rhenis decompensata),
• daganatos megbetegedések esetében: tüdő-gyomor-prostata-méhrák stb,
• heveny fertőző és ragályos megbetegedéseknél (pl. hepatitis, parotiditis epidemica),
• nemi betegségek - fertőző stádiumában - (csak az aktív fázis gyógyszeres kezelése után, a maradványtünetek felszámolásában hatásos a sósvíz),
• nyílt, váladékozó bőr-nyálkahártyasérülések esetén (vágás, szúrás, karcolás, berepedés) fájdalmat, csípő érzést válthat ki, ellenben a hámosításban gyorsító szerepe van,
• fokozott vízvisszatartó képesség esetén (pl. ösztrogén túlsúly, antikoncepcionális szerek szedése idején, alsó végtag vénás-limfás keringési zavara esetén fokozza a víz visszatartását és ezáltal a lábak dagadását),
• myasthenia gravis (az izomellazító hatás fokozza az amúgy is jelenlevő ernyettséget, elesettséget).
  Az utóbbi években egyre több külföldi, többségében anyaországi turista keresi fel a parajdi sósfürdőt és természetesen a sóbánya földalatti kezelőbázisát. A sósfürdő megfelelő kiépítése, fejlesztése és a szolgáltatások színvonalának emelése talán visszahozhatja a Sóvidéknek, és a környék sósfürdőinek egykori hírnevét.